A bioélelmiszerek szerepe az egészségesebb táplálkozásban

Dr. Márai Géza professzor úr meggyőző tudományos tanulmányt állított össze a bioélelmiszerek beltartalmi értékével összefüggő egészségőrző hatásáról.

Mára az egészséges élethez nélkülözhetetlen életmódváltásnak, és a gyakran helytelen táplálkozási szokások megváltoztatásának szükségességét, már senki nem vitatja. Ugyanakkor az egyes bioélelmiszereknek a konkrét megbetegedések orvoslására, vagy a betegségek kialakulásának megelőzésére történő minősítése már egy újabb, jól irányzott lépés egy élhetőbb – nem a gyógyszerek által kijelölt – jövő felé.

A teljes cikk a Biokultúra szaklapban (2014. 5.és 6. szám) fog megjelenni. Itt a blogon, terjedelme miatt részleteiben kerül közlésre.

A bioélelmiszerek szerepe az egészségesebb táplálkozásban – a primer prevenciótól egészen a funkcionális élelmiszerekig  (1. rész)

A bioélelmiszerek szerepét az egészségesebb táplálkozásban akkor tudjuk helyesen és kellő szakmaisággal, valamint napjaink korszerű szemléletmódjával értékelni, ha a kérdéskört elhelyezzük a primer prevenció és a funkcionális élelmiszerek fogalomkörére.

A primer prevenció meghatározása és kapcsolódása

Általánosságban a primer prevenció az egyén vagy a közösség egészségügyi problémáit okozó potenciális tényezők elkerülésére vagy megszüntetésére szolgáló intézkedések összességét jelenti. Középpontjában az egészség általános védelme és támogatása áll. Célja az egészségkárosodás, és a megbetegedés bekövetkeztének megelőzése, a fizikális ellenálló képesség, a mentális jólét, a környezeti biztonság megőrzése és erősítése, a helyes életmód és táplálkozás elősegítése.

A primer prevenciós tevékenységbe tartozik az egészségnevelés és az egészségügyi felvilágosítás minden területe is. A konkrét egészség-megőrzési primer prevencióban kiemelkedő tényezőként szerepel a táplálkozás minőségének és az ebből fakadó egészség-megtartásnak, az ellenálló-képesség növelésének, vagyis a megbetegedés elkerülésének a lehetősége. Ezáltal megvalósul az egészség általános és/vagy meghatározott célú védelme és támogatása. A meghatározások alapján azt kell kapcsolódóan megvizsgálnunk, hogy a bioélelmiszerek rendelkeznek-e olyan minőségi tulajdonságokkal és többlet-értékekkel, amelyek révén meg tudnak felelni az egészség-megőrzés primer prevenciós feltételeinek, tehát a bioélelmiszerek fogyasztásával megvalósulhat-e az egészségesebb táplálkozás?

Az élelmiszer-minőség differenciálódásának folyamata és tünetei

Tagadhatatlan, hogy az élelmiszerek minőségének alakulásában, az elmúlt évtizedekben, soha nem látott differenciálódás zajlott le. Egyrészt a tömegtermelésben érdekelt nemzetközi pénztőke szolgálatában a káros globalizmus, az iparszerűség, a környezetkárosítás stb. súlyos élelmiszer-minőség romlást idézett elő. Mindez megmutatkozott a termelési értékekben, pl. a talaj-leromlástól, az élelmiszer-alapanyagok elsilányosodása és károsítóanyag-tartalmán (pld. fuzárium-fertőzés) keresztül egészen a tömeg-feldolgozásig és a mindenható szintetikus adalékanyag-felhasználásig; továbbá a fogyasztási értékekben pl. az egyen- (az uniformalizált-) tömegigénytől a mű-összetételen, igénytelenségen és túlszállítgatáson át egészen a személytelenné váló bevásárló-központokig és a nem létező, ún. „virtuális” fogyasztói világba röpítő bűvös reklámig; valamint az élelmiszer-biztonságban pl. az EU-alapelvek figyelmen kívül hagyásától (elővigyázatosság, szennyező-fizet, egészséghez való jog, nemzeti és vidékfejlesztési sajátosságok stb.), a hitelesség, a megbízhatóság leromlásán keresztül egészen a biológiai (GMO!?) , a kémiai (növényvédőszerek, műtrágyák, háztartási vegyszerek, környezet elsavanyosodás), a fizikai-kémiai (klímaváltozás, por- és vegyi-kiülepedések, Csernobil-jelenség) stb. kockázat-növekedésig terjedt.

Másrészt az élelmiszer-minőség differenciálódásának folyamatában a környezet- és életmód-tudatosság növekedése, a közösségi, a nemzeti értékek és érdekek felerősödése, az egészséges és a derűs élni akarás elpusztíthatatlanság stb. következtében más területeken igen jelentős élelmiszerminőség-javulás alakul ki. Mindennek – sok-sok egyéb tényező mellett – az egyik alapvető kiváltója az élelmiszergazdaságban  a környezet-gazdálkodás, az ökológiai termelés és a bioélelmiszer-elterjedésének, illetve – bioszemléletnek a hazai megindulása, valamint európai megvalósulása. Ha a termelési és fogyasztási értékek, valamint az élelmiszer-biztonsági tényezők korábban ismertetett leromlását előidéző példákat itt is figyelembe vesszük, akkor ebben a körben meg kell állapítanunk, hogy pl. a bioélelmiszerek minőség-többleti tényezői esetén pont az ellenkezően, előnyösen jelentkeznek és hatnak a termelési értékek (pl. élőtalaj, kitűnő fuzáriumtól mentes alapanyagok, kíméletes feldolgozás és természetes adalékolás); a fogyasztási értékek (pl. egyéni és magas színvonalú igények, eredeti és táj-hagyományú, hungarikum-összetételek, személyes kapcsolatú és méretű értékesítési módok, valamint a valóságon és felelősségen alapuló tájékoztatási lehetőségek); továbbá az élelmiszerbiztonsági tényezők (pl. EU-alapelvek szigorú érvényesítése, a hitelesség, a megbízhatóság és az ellenőrizhetőség, (ezzel a nyomon-követhetőség) mindent megelőző megvalósításai; a biológiai, a kémiai, a fizikai-kémiai kockázatok tudatos elkerülése, illetve lecsökkentése).

Mindezek óriási jelentőségűek és részben a hazai megvalósulás hiányosságai, illetve az európai folyamatok kedvező alakulása nagy-nagy figyelmeztetés minden magyar döntéshozónak és a megvalósító gazdálkodóknak, feldolgozóknak és forgalmazóknak, illetve közösségeknek.

Miért mások és értékesebbek a bioélelmiszerek?

Általános értékelés megállapításai

A bioélelmiszerek fogyasztása világszerte növekszik. Ennek hatására egyre több kutatás született, mely az öko- és konvencionális élelmiszerek beltartalmi értékét vizsgálja. Általános célja az átfogó kép bemutatása az eddig e témában megjelent, öko- és konvencionális termények értékes és káros komponenseit összehasonlító nemzetközi vizsgálatok alapján, valamint összefüggések keresése az ökológiai és a konvencionális növénytermesztési módok táplálkozási értéket befolyásoló hatásai között. A továbbiak szerint az öko-, illetve konvencionális étrend fogyasztásának humán-egészségügyi vonatkozásaiban az ökotermények száraz-anyag tartalma, valamint az egyes antioxidáns hatású összetevők (C-vitamin, polifenolok és flavonoidok) és ásványi anyagok mennyisége szignifikánsan nagyobbak, mint a konvencionális terményekben. Emellett a növényvédőszer-maradvány, a nitrát és egyes nehézfémek mennyisége kisebb az öko-terményekben, mint a konvencionális termékekben. Összefüggés fedezhető fel a két növénytermesztési mód eltérő tápanyag-utánpótlási és növényvédelmi gyakorlata, valamint a termények beltartalmi összetétele között. Megállapítható, hogy az ökológiai gazdálkodásból származó növényi élelmiszerek értékesebb tápláléknak tekinthetők, mert pl. nagyobb mennyiségben tartalmaznak antioxidáns hatású komponenseket. Kisebb szennyezőanyag-tartalmuknak köszönhetően a szennyezett élelmiszerek okozta megbetegedések kialakulásának kockázata is jelentős mértékben csökkenhet (Kis Gyöngyi, 2007. nyomán).

Meghatározott összehasonlító vizsgálatok ásványi anyagokra és néhány vitaminra

Egyre több konkrét bizonyíték igazolja a biozöldségek, gyümölcsök és gabonák magasabb C-vitamin, vas, magnézium, foszfor, valamint kevesebb nitrát, nehézfém és növényvédőszer- maradvány tartalmát. A továbbiakban neves kutatók, a témákban érdekelt intézmények által közzétett vélemények következnek: Heaton, (2001.) ausztrál táplálkozástudós – és egyben az angol Soil Association szakembere – állítja, hogy a bioélelmiszerk szignifikánsan több C-vitamint és esszenciális ásványi anyagokat, úgymint kálciumot, magnéziumot, vasat, krómot tartalmaznak, mint a konvencionális élelmiszerek. Véleménye szerint a biozöldségek nagyobb mennyiségű antioxidánst tartalmaznak, melyeknek az egészségvédelemben van szerepük. Patrick Holden a Soil Association igazgatója szerint Heaton beszámolója korszakalkotó, 400 forrásanyagot vizsgált át részletesen, melyben a konvencionális és a szigorúbb irányelveket betartó biotermékeket vizsgálta.

A másik kutató, aki aktívan részt vett a biotermékek beltartalmi vizsgálatával Worthington, (2001.) washingtoni táplálkozástudós. Az elmúlt öt évben két jelentős munkája látott napvilágot, melyek központi témája a művelési módok hatása az élelmiszerek beltartalmi értékére. Az első vizsgálat 1998-ban készült, melyben 34 forrásanyagot dolgozott fel. Kutatása általános trendeket jelez az ökológiai gazdálkodással termesztett élelmiszerek magasabb C-vitamin, alacsonyabb nitrát, kevesebb, de jobb minőségű fehérjetartalmáról. Worthington ezen felül megállapította, hogy a bioélelmiszereknek magasabb a szárazanyag-tartalma, mint a konvencionális termesztésűeknek. Ebből következően a konvencionális élelmiszerek tápanyag-tartalmának felhígulására lehet következtetni. Ebből viszont az következik, hogy ugyanolyan mennyiségű konvencionális élelmiszer elfogyasztásakor kevesebb tápanyagot juttatunk a szervezetünkbe.

Worthington második tanulmányát 2001-ben publikálta. 41 forrásanyagot elemzett, melyben az ökológiailag, illetve konvencionálisan termesztett kultúrnövények (gyümölcsök, zöldségek és gabonafélék) beltartalmi értékét hasonlította össze. Különös figyelmet fordított tanulmányában a két gazdálkodási mód trágyázási szokásainak elemzésére, mint beltartalmi értéket befolyásoló tényezőre. Megállapítása szerint több szignifikáns eltérés is felfedezhető a biotermények tápanyag-tartalmában. A későbbiekben részletezem beltartalmi vizsgálatának adatait, most csak néhány példa: a biotermékek 27%-kal több C-vitamint, 21,1%-kal több vasat, 29,3%-kal több magnéziumot és 13,6%-kal több foszfort tartalmaznak, továbbá 15,1%-kal kevesebb nitrátot, mint a vele összehasonlított konvencionális termékek (1. és 2. táblázat).

1. táblázat: Az ökológiai és konvencionális termények hatóanyagainak szignifikáns eltérései, % (Worthington in Kis Gy., 2005.)

2. táblázat: Az ökológiai és konvencionális zöldségek hatóanyag-különbségek, % (Worthington in Kis Gy., 2005.)

A további összehasonlító vizsgálatok alapján nagy biztonsággal megállapítható, hogy az ökológiai gazdálkodásból származó termények nagyobb mennyiségben tartalmaznak ásványi anyagokat — különös tekintettel a szelén, molibdén, mangán, jód és króm tartalomra — mint a konvencionális termesztésből származók. A részletes adatokat a 3. táblázat tartalmazza (Heaton, Williams, Worthington, Clark, 2000-2006.):

3. táblázat: Az ökológiai termesztésű kultúrnövények többlet ásványianyag-tartalma, átlagosan (konvenc: 100%)

Hasonló tendenciájú, de még nagyobb különbségű ásványianyag-tartalmi vizsgálati eredményeket tartalmaz a 4. táblázat (Frühwalt in Márai, 2004.):

A táblázat adatai szerint különösen kiemelkedő öko-többletet mutatnak a kationok (Ca: 726%, Mg: 194%; Na: 287%), de az igen fontos anion, a foszfor is jelentős többletet ad (247%), valamint kiugróan nagy különbséget találtak néhány mikroelem esetén, pl. bór 480% és a vas: 260%! (mindenütt a hagyományos, konvencionális termesztés a 100%).

Konkrét növények ásványianyag-többletei

Meghatározó fontosságú, hogy az anyagcsere folyamatok katalizátoraként viselkedő, a szervezet védekező- és vérképző rendszerét segítő, valamint a csontképződéshez és az izomzat megfelelő működéséhez nélkülözhetetlen ásványi-anyag tartalommal összefüggésben is készültek növényenkénti összehasonlító vizsgálatok. Egyes ásványi anyagok nagyobb mennyiségben mutathatók ki az ökológiai, mint a konvencionális termesztésű növényekben. Búzával, burgonyával és kukoricával végzett összehasonlító vizsgálatok során nagyobb magnézium-, foszfor-, kálium és szeléntartalom volt megfigyelhető az ökológiai termesztésű, mint a hagyományos mintákban. Worthington (2001) az elmúlt évek összehasonlító vizsgálatainak eredményeit figyelembe véve (összesen 41 tanulmányban elvégzett 1240 analitikai vizsgálat eredményei alapján) statisztikailag értékelte az eltérő termesztésű zöldség,- gyümölcs-, és gabonafélék beltartalmi jellemzőit. Az összesítő eredmények – mint ahogyan korábban ismertettük — az öt leggyakrabban vizsgált zöldségféle magnézium-, foszfor és vastartalmában szignifikáns különbségre mutattak rá az ökotermények javára.

Itthoni kutatásokban (Kis Gy. et al, 2006 nyomán) a hazai kereskedelmi forgalomban kapható bio- és konvencionális gyümölcs- és zöldséglevek makro- és mikroelem-tartalmát hasonlították össze. A bioőszibarack levek esetén szignifikánsan nagyobb kálium-, foszfor-, kalcium-, réz-, vas-, mangán-, szilícium-, stroncium és cinktartalmat mutattak ki, mint a konvencionális levek esetében. A biokörte levek szignifikánsan nagyobb kálium-, foszfor-, mangán-, a bioparadicsom levek nagyobb kálium- és cinktartalommal rendelkeznek, mint a konvencionális társaik. Ugyanakkor a nátrium-tartalom a konvencionális narancslében, a kalcium-tartalom a paradicsomlében, illetve a szilícium-tartalom egyes konvencionális mintákban volt nagyobb. Nem esszenciális mikroelemek közül a biolevek bárium- és bórtartalma szintén nagyobbnak bizonyult.

Egyes vizsgálatok szerint az ökológiai termesztésű levél-, gyökér- és gumós zöldségek nagyobb szárazanyag tartalommal rendelkeznek, mint a konvencionális termesztésűek, ezzel biztosítva a jobb tárolhatóságot és a koncentráltabb tápanyag-tartalmat.

A fitovegyületek, mint a másodlagos egészségvédő növényi anyagok különbségei

Az étrendi antioxidánsok (pl. C-, E- vitaminok, karotionidok és flavonoidok) a szervezet egészséges működésében és az egészség megőrzésében kiemelkedő jelentőségűek, mivel e vegyületek csökkenthetik a szabad gyökök által előidézett oxidatív károsodásokat. Az antioxidáns hatású vegyületek csökkenthetik a gyulladásos, bizonyos kardiovaszkularis, neurodegeneratív (Alzheimer-kór, Parkinson-kór) és májbetegségek kockázatát, meggátolhatják a rosszindulatú daganatok kialakulását, lassíthatják az öregedési folyamatokat.

Az antioxidáns hatású vitaminok közül a C-vitamin-tartalomban szignifikáns eltérés mutatható ki a két termesztési mód között. Worthington elemzése szerint az ökológiailag termesztett zöldség-, gyümölcs- és gabonafélék C-vitamin tartalma átlagosan 27 %-kal haladja meg a konvencionálisból származókét. A korábban leírt öt leggyakrabba vizsgált zöldségféle között találjuk a fejes salátát, a spenótot, a burgonyát és a fejes káposztát; ezek ökológiai termesztésű változatai 17, 52, 22 és 43 %-kal nagyobb mennyiségben tartalmaztak C-vitamint, mint a konvencionális termények.

Az ökológiai termesztés mellett 30 %-kal több C-vitamin volt kimutatható a narancsban és a fejes káposztában, valamint a paradicsom és az alma is szignifikánsan több C-vitamint tartalmazott, mint a konvencionális változatok. Az eltérések magyarázatául szolgál, hogy a trágyázás során kijuttatott limitált nitrogén mennyiség hatására az elsődleges metabolikus út a szénhidrátok és kapcsolódó metabolitok, így a C-vitamin szintézise. Ezen túlmenően a szintetikus növényvédő szerek hiányában a gyomok, vagy állati kártevők elleni védekezésben a növény növeli azon anyagok szintézisét, amelyek a saját sejtek védelmét képesek biztosítani. Ez növeli a C-vitamin-tartalmat is.

A fitonutriensek fő feladata a növényi sejtben a negatív külső környezeti (biológiai, kémiai) hatások kivédése, de ugyanígy az emberi szervezetben is fontos védelmi funkciót töltenek be. Brandt és Molgaard szerint az ökozöldségfélék mintegy 10-50 %-kal is több fitovegyületet tartalmazhatnak, mint a konvencionális termesztésűek. Az összehasonlító vizsgálatokban a bioburgonya 10 %-kal nagyobb polifenol-, a bioalma 18,6 %-kal nagyobb flavonoid-, a bioszőlő 30 %-kal nagyobb resveratrol-, a biokörte 10 %-kal, a bioőszibarack 36 %-kal nagyobb összpolifenol-tartalmáról, továbbá a biokörte 21,5 %-kal, a bioőszibarack 29 %-kal nagyobb polifenoloxidáz aktivitásáról számoltak be. A kaliforniai egyetem kutatói nagyobb összes polifenol tartalmat mutattak ki a fagyasztott bioeperben (bio: 620 mg/100 g friss tömeg; konvencionális: 412 mg/100 g friss tömeg) és biokukoricában (bio: 39 mg/100 g friss tömeg; konvencionális: 24,7 mg/100 g friss tömeg).

A japánok kedvelt zöldségei közül az ökotermesztésű káposztaféle, a kínai kel, a spenót és a téli sarjadékhagyma több polifenolos vegyületet tartalmazott és nagyobb antioxidáns aktivitást mutatott, mint a konvencionális termések, ugyanakkor a zöldpaprika esetében nem tapasztaltak eltérést. Az antioxidáns aktivitás 20-50 %-kal nagyobb volt a biosarjadék hagymában, a kínai kelben és a káposztákban. A kvercetin, a kávésav és a baikalein 1,3-10,4-szer nagyobb mennyiségben volt jelen a bioterményekben, mint a kemikáliákkal kezeltekben.

Az ökotermények nagyobb fitonutriens tartalma általánosságban is több okra vezethető vissza. Egyrészt a szintetikus növényvédő szerek hiányában a növény több fitovegyületet termel saját sejtjei védelmére, hasonlóan a C-vitamin esetében már leírtakhoz. Ehhez kapcsolódik az a tény is, hogy az ökológiai gazdálkodásban a növényvédő szerek használata tiltott, ill. korlátozott, ezért elsősorban rezisztens fajtákat termesztenek, amelyek általában nagyobb fitovegyület-tartalommal rendelkeznek, bár a korábban említett öko- és konvencionális termékek beltartalmi értékeit összehasonlító vizsgálatok döntő többségében azonos fajtájú és azonos körülmények között termesztett mintákat hasonlítottak össze. Másrészt a konvencionális termesztésnél jelentős mennyiségben alkalmazott nitrogén műtrágya nagyobb nitrogén felvételt eredményez, viszont ez a nitrogén nem a fitonutriensek szintézisére fordítódik, ezért azok „felhígulnak”. A szintetizált fitonutriens vegyületek száma, változatossága is kisebb a konvencionális terményekben.

Sokfelől nyert már bizonyságot — az egyre növekvő tudományos munkáknak köszönhetően — a biotermények fitovegyületének magasabb szintje. A továbbiakban az ökológiai és konvencionális zöldség és gyümölcsfélék összehasonlító vizsgálatait bemutató eredmények következnek (Kis Gy. 2005 nyomán):

Pither és Hall (1990) vizsgálata a bioparadicsom magasabb likopin tartalmáról számol be, míg egy francia kutató a bioparadicsomban magasabb likopin, β-karotin és polifenol tartalmat analizált.

Hamouz (1999) szerint a bioburgonyának magasabb a polifenol tartalma, ugyanakkor kevesebb szolanint tartalmazott. A bioburgonyában közel kétszer annyi flavonoidot mértek.

Weibel (2000) rámutatott arra, hogy a bioalmának magasabb a flavonoid tartalma. Más kutatások a bioalma 19%-kal nagyobb fenol koncentrációjáról számolnak be.

Levite (2000) kutatásai szerint a biovörösbor resveratrol (a kék szőlő héjában képződő fenolvegyület koncentrációja) tartalma magasabb

Carbonaro és társai (2002) felismerték, hogy a biobaracknak és biokörtének magasabb a polifenol tartalma. A kaliforniai egyetemen kutatója szintén magasabb polifenol tartalmat vélt felfedezni a bio-feketeszederben, -eperben és -gabonákban.

A biosárgarépában 12%-kal magasabb β-karotin koncentrációt mértek.

A biohagyma antioxidatív hatása 20-50%-ka! bizonyult magasabbnak.

Spenót, káposzta, brokkoli és újhagyma mintákat vizsgálva, az ökológiai termesztésből származók esetén több mint 50%-kal erősebb baktérium ellenes hatás volt kimutatható a szalmonella kórokozójával szemben. A biokáposzta és bioretek a vibrióval szemben is hasonló mértékben bizonyult hatékonyabbnak.

A biozöldséglevekben 10-szer magasabb flavonoid koncentrációt is mértek.(Velimirov – Werner, 2003)

Brandt és Molgaard (2001) dán kutatók az ökológiailag termesztett zöldségekben 10-50 %-kal több fitovegyületet találtak, mint a konvencionális termésűekben.

További értékes biominőségi tulajdonságok

A kóstolási próbákon általában a zöldségek és gyümölcsök ökológiai változatát határozzák meg ízletesebbeknek. Különösen sárgarépa és burgonya esetén találták a mérsékelten trágyázott változatot aromaanyagokban gazdagabbaknak. Az idared és a golden delicious almafajták érzékeszervi vizsgálata során az ökológiai előállítású változatot találták jobbnak és üde, harmonikus étkezési almának minősítették. A kóstolási eredmények szerint a bioalma hússzilárdsága nagyobb, a cikorsav aránya pedig kedvezőbb. A kisebb víztartalom miatt a biozöldségekben, gyümölcsökben magasabb az íz és illatanyagok töménysége.

Ökológiai gazdálkodás vonatkozó előírásai szerint a nitrogén műtrágyák és könnyen oldódó foszfátok használata tilos. Az érzékszervi vizsgálatok azt mutatják, hogy a tápanyag-mennyiségek növelése, főként pedig a műtrágyák felhasználása kedvezőtlen hatással van az ízre. Mivel a biozöldségek és gyümölcsök kevesebb vizet tartalmaznak mint a konvencionálisan termesztettek, ezért nagyobb koncentrációban tartalmazzák az íz- és illatanyagokat

Állatokkal végzett próba-etetési kísérletek a következő eredményeket mutatták: takarmányozási kísérletben a nyulak, a csirkék és a patkányok a biogabonát és biozöldséget részesítették előnyben. Az ökológiai takarmány etetése szignifikánsan növelte a tenyészbikák, tenyésznyulak, csirkék és laborpatkányok termékenységét. Javult a spermaminőség, kevesebb volt a halvaszületés és nagyobb volt az utódok átlagsúlya.

Az ökológiai termesztésű paradicsom, hagyma, sárgarépa, édeskömény és gabonacsíra minták kedvezőbb biofoton emissziós (fénytároló) képességgel rendelkeznek, mint a konvencionális termesztésűek. Sárgarépa és édeskömény esetén sikerült bizonyítani, hogy a növényvédő szerek kedvezőtlen hatással vannak a fénytárolási képességre. Mindez abból adódik, hogy az ökológiai gazdálkodás vonatkozó előírásai szerint viszont tilos a termesztettől idegen, szintetikus növényvédő szerek, növekedés szabályozók és lombtalanító szerek alkalmazása.

Az ökotermékek előállítására vonatkozó jogszabályok tiltják az élelmiszerek ionizáló sugárzással való kezelését. Kísérleti állatokon vizsgálták az ionizáló sugárzással kezelt táplálék hatását. Az eredmények az ionizáló sugárzás kedvezőtlen hatását bizonyították. Az ilyen takarmányt fogyasztó állatoknak rövidebb volt az élettartama, kisebb volt a szaporulata, nőtt a halvaszületések és a daganatok száma, hiánytünetek és növekedési zavarok mutatkoztak, nőtt a vese-, máj és ivarszervi rendellenességek száma, gyakoribb lett az immunrendszer zavara és csökkent a fehérvérsejtek száma.

Bio állati termékek többlet-minőségi adatai, tényleges egészség-védő utalással

Kiterjedt nemzetközi vizsgálatok szerint (Bardócz Zs., 2014 nyomán) azt is bizonyosnak találták, hogy ökogazdálkodásból származó szárnyasok és egyéb állatok teje, tojása valamivel több fehérjét, szignifikánsan több vitamint és ásványi anyagot tartalmazott, több volt benne az omega-3 zsírsav, és a konjugált linolsav (CLA), amelynek a szív és az érrendszer egészségét támogatják.

2000-ben lezárult egy EU-s nemzetközi kutatómunka, amelyben 31 európai kutatóintézet és egyetem vett részt. Munkájukból száznál több tudományos cikk született és a kutatás 18 millió euróba került. Ez a program is azt állapította meg, hogy állati eredetű ökológiai élelmiszerek jobb beltartalmi értékűek. A biotej omega-3 zsírsav tartalma 60 %-kal nagyobb a konvencionális tejénél. A biotermékekben több volt a vitamin és az antioxidáns. A jó kedélyállapotú állatok jobb minőségű élelmiszert szolgáltatnak, hiszen az állattartás körülményei nem csak állatvédelmi szempontból fontosak, de a termék minőségét is befolyásolják. Az EU projekt eredményei azt is bizonyítják, hogy több a táplálkozás szempontjából kívánatos anyag (pl. antioxidánsok, vitaminok, glükozinolátok) mennyisége a biotermékekben. A nemkívánatos anyagok (pl. a mikotoxinok, glikoalkaloidok, a kadmium és a nikkel) mennyisége vagy azonos, vagy alacsonyabb volt bennük. Az esszenciális zsírsavak (a CLA és az omega-3 zsírsavak) mennyisége 10-60 %-kal több volt a biotejben és a bio-tejtermékekben, mint a nagyüzemiben.

Ugyanebben az évben jelent meg egy francia tanulmány, melyet a Journal of Agronomy for Sustainable Development lap közölt, 2009-ben. Ennek megállapításai a következők voltak az eddigiekben közölteken felül:

• A bionövények több szárazanyagot tartalmaznak (nagyobb a tápanyag denzitásuk);
• Több antioxidánst (fenolt és szalicilsavat) tartalmaznak, amelyek védenek a ráktól, szív- és keringési rendellenességtől;
• Az állati termékekben több a többszörösen telítetlen zsírsav, amely véd a szívbetegségektől;
• A biotermékek 94-100 %-a egyáltalán nem tartalmazott növényvédőszereket;
• A bio-zöldségek kb. 50 %-kal kevesebb nitártot tartalmaznak (a nitrátok rákkeltőek, a diabetes és az Alzheimer kór kialakulásával hozhatók kapcsolatba).

Ezek az adatok egyértelműen bizonyítják, hogy az ökológiai módszerrel előállított állati táplálék is több egészségvédő tápanyagot, vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, így védi egészségünket.

Dr. Márai Géza